2020 - 08 - 8

 Mi leszel, ha nagy leszel? Gondolatolvasó.

Ezzel az egyszerű és meghökkentő válasszal állt elő egy apró lény a környezetemben. Lévén anyuka a spirituális tanok búvárja, nem lepődtem meg. De mégis. Gondolatolvasó? Az szeretnék én is lenni. De mit kell ahhoz tenni? Van ilyen iskola? Nincs. Lehetne? Lehetséges egyáltalán a gondolatolvasás?

 

A téma megközelítéséhez először meg kell határozni azt, mi is a gondolatolvasás.

 

light-148483_1280Ma sok népszerű sorozatban szerepel hasonló foglalkozás, gondoljunk csak a Mentalistára vagy Hazudj, ha tudsz arc és testbeszéd elemző Dr. Cal Lightmanjére. Ők bizony azelőtt tudják, hogy valakinek mi jár a fejében, hogy ők maguk szeretnék közölni. Tehát megfogalmazhatjuk, hogy aki ismeri a gesztusok, az arc mimika rezzenéseit, az bizony tudja, mi is jár a másik kobakjában. Gondolatolvasás egyenlő: mimika és gesztus ismeret.

 

A második körben szót ejthetünk a véletlenül elejtett szavakról vagy mondatokról, melyek a metanyelv labirintusába vezetnek bennünket. A Macquire értelmező szótár így határozza meg a metanyelvet: ‘olyan nyelv, amely másként kódolja a gondolatokat, mint a természetes nyelv’. Tehát ez a metanyelv, a nyelvben rejtőzködő nyelv. Hoppá. Micsoda gondolati csavar. A reklámok sokszor használnak metanyelvet. Sőt, Allan Pease, aki a mimika, gesztusok és a metakommunikáció nagymestere, könyveiben felvonultat egy hadseregnyi metanyelv-metaforát. Ilyen például a sorban állás közben elhangzó: ‘Ide tetszik várni?’ Mely metanyelvre lefordítva, így hangzik: ‘Tényleg muszáj most zavarni engem?’ A pultos meta kommunikál. Tehát nem azt mondja, amit gondol, de mi szemfüles gondolatolvasó tanoncok rájöhetünk, mit is akar. Sajnos önmagában a meta nyelvvizsga inkább zűrzavart okozna. Senki nem akarja, hogy állandóan mögöttes jelentést keressenek a szavai mögött.

 

Ezt most nem azért mondta, mert tényleg segíteni akar, igaz?

De asszonyom. Őszintén szeretnék segíteni. Elvégre örülnék neki, ha vásárolna!

Aham. És ezzel mit akar VALÓJÁBAN mondani?

 

A keresztbetett karok jelenthetnek visszahúzódást, de azt is, hogy az illetőnek így kényelmes. A félreértés lehetősége több mint 50-50%. Így az első két leckét még a profik is sokszor elvétik. Mégis, mi lehet akkor a kulcs ehhez az igen vonzó „foglalkozáshoz”?

 

Magamból indulok ki

Egy mondás szerint, ismerd meg magad és akkor megismered a másikat is. Nos, ezek szerint, ha én a csokis fánkra gondolok, akkor a másik is? Nem. Ez már valamiféle telepátia vagy akaratmágia lenne. Azonban rejt a mondás némi bölcsességet. A gondolatok az agy szüleményei. Az agyunkat felfoghatjuk egy nagy doboznak, vagy valamiféle gépnek, ami különböző részekből áll. Minden rész felelős valamiért. A memóriánk az emlékekért, a bal agyfélteke a beszéd, a nyelv, a logikus gondolkodás színtere, mely érzékeli a félelmet és az időt. Míg a jobb agyfélteke felismer, eligazodik a térben, reagál a belső érzésekre (intuíció), meta-kommunikál. Tehát, már azt a kérdést is feltehetnénk, melyik agyféltekénket akarjuk olvasni?

 

Az agy gondolatgyártó mechanizmusa tulajdonképpen nem egyetlen rész vagy szakasz. A gondolatok elektromos kisülések. Bár a gondolatok újra és újra megismétlődnek, így válnak személyiségünk, emlékeink, tapasztalataink alkotóelemeivé. Motiválnak és megijesztenek. Mérhetjük őket, de a keletkezésüket nem tudjuk befolyásolni. Egy gondolat megszületik, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben, majdnem követhetetlenül. És mi ezen gondolatokat szeretnénk olvasni? Képtelenségnek tűnik. Hiszen ha a saját gondolataimat szeretném hallani, olvasni sokszor még az sem megy.

pink-45629_1280A gondolatok nem irányíthatóak, vagy csak nagyon nehezen. Kérem, a Kedves Olvasót a cikk végéig NE gondoljon a RÓZSASZÍN ELEFÁNTRA. Tetszik érteni? Na, ez itt a gond. Túl sok, túl sokféle. Egy döntés meghozatalához több millió gondolatot emésztünk és rangsorolunk. Agyunk a legmodernebb számítógépnél is milliárdszor gyorsabb, precízebb műveleteket hajt végre a mi beleszólásunk nélkül. Mégis van egy csöppnyi esély, hogy a metakommunikációs gyakorlatokon kívül, megtanuljuk a gondolatolvasás művészetét.

 

Képtelenség, vagy mégsem?

A legközvetlenebbül saját gondolatainkkal talán álmunkban találkozunk. Képekben, színekben, formákban adott esetben, illatokban törnek ránk azok a tudatos-agy alatti gondolatok, amiket az agy már nem bír, vagy épp nem akar megemészteni. Arra következtethetünk, hogy a gondolat-szikra imígyen valamiféle villámképpé áll össze, amit meglátunk, meghallunk, megérzünk, és e szerint cselekszünk, beszélünk. Lásd: tapasztalat és személyes vélemény. Ahhoz, hogy a gondolatainkat vagy másokét olvasni tudjuk, tulajdonképpen képolvasóra lenne szükségünk. Az eredményt gyorsan végigfuttatva a belső monitoron ismét a gyerkőc felé fordultam kíméletlen felnőtt agyammal.

 

A gondolatolvasás nem foglalkozás, Picúr!

Csak azért nem, mert te ezt gondolod!

 

És igen. A gyerek, gondolatot olvasott. Bár nem ismeri a pszichológiát, nem tanulta meg az ember teljes mimika és gesztus tárát, nem járt metanyelv kurzusra és azt sem mondhatnám, hogy az aurámból olvasta ki a tényt, de valahonnan mégis tudja, hogy én azt gondolom, hogy ez bizony nem foglalkozás. Vajon csak azért, mert ez mondom? Hazudhatnék is. Persze ez a gondolat, még nem zárja ki a lehetőséget. Lehet gondolatot olvasni vagy sem?

 

Mit gondolsz?

A honlap alapértelmezése

Újságíróként és magánemberként nem akarok mást, mint élvezetes cikkeket írni, pozitív élményeket adni, felemelni, elgondolkodtatni, kimozdítani, megölelni, átadni, sosem feladni, felkutatni, megrágni, kérdezni és válaszolni, alkotni és csodálni. Coachként változásra nyitott embereket motiválni, személyiségük, kreativitásuk és problémamegoldó képességük fejlesztésére. Amikor mindezt sikerül kereszteznem az írásaimban, tudom, hogy aznap célba értem. Georgina cikkei a Frappa magazinban jelennek meg. frappa magazin - Kortyolj egyet a világból!

A honlap alapértelmezése

Nincs hozzászólás

Kérjük lépj be a hozzászóláshoz.